Skip to content

Kategória: Fehér

A fehér fokozattal zárul be a kör. Egyesíti a színes fokozatok összes elvét és praktikáját. Ennek a horizontja az összes építőelem együtt. Aki eléri a fehér fokozatot, az állandóan az értékrendszer összes elemével dolgozik. Mivel az ilyen folyamatos figyelmességet nehéz előállítani, ezért azt várjuk, hogy a Clean Code fejlesztő egy idő után újra kezdje a munkát a fokozatrendszeren elölről.

Azáltal, hogy 21 nap múlva ismét a piros fokozatot kezdi, a napi gyakorlatban egy kicsit jobban tud majd az értékrendszer egy szeletére koncentrálni. Ez arra szolgál, hogy az egyes fokozatok aspektusainak felhasználását finomítsa. Példa: A verziókövető praktika nem bináris. Aki a piros fokozat óta használja, az nem biztos, hogy kihoz belőle mindent. Amikor a fehér fokozatról visszamegyünk a piros fokozatra, akkor igyekszünk magunknak esélyt adni arra, hogy az ismétlés közben jobban belemélyedjünk a verziókövető rendszer titkaiba. Nincs olyan elv, nincs olyan praktika, amely ne profitálna abból, hogy a fokozatrendszer újbóli átfutásakor újra neki szenteljük magunkat.

A visszatérés a fehérről a piros fokozatra számunkra annak a megértésnek a kifejeződése, hogy az iterációk nem csak a szoftverprojektek praktikái. Az iterációk sokkal inkább a tanulás alaprendszerét határozzák meg. A tanulás ciklusokban történik és szüksége van az ismétlésre.

Ezen felül a fehér karkötő lecserélését a piros javára a szerénység és alázat jelének tartjuk. Ezzel nem kívánunk a CCD-értékrendszerhez spirituális dimenziót adni, hanem csak nyilvánvalóvá tenni, hogy a szoftverfejlesztés a tanulás egy örökké forgó kereke. Aki azt hiszi, hogy a végén megérkezett valahová, hogy egyáltalán megérkezhet valahová, az illúziókba ringatja magát. Aki azonban engedi, hogy a fehéret a piros kövesse, az tudatában van a tanulási körforgásnak.

Amint más helyen is említettük már, a fokozatok nem jelentenek értékelést. Aki a kék fokozaton dolgozik, az sem jobb annál, mint aki a narancs fokozaton dolgozik. A fokozatok az egész értékrendszert csak falatokra bontják, és olyan sorrendbe helyezik, amelynek követését mi egyszerűnek ítéljük. Ily módon egy olyan fejlesztő, aki sikeresen dolgozott a fehér fokozaton semmit sem ad föl, ha újra elkezdi a pirosat.

Akinek ez még mindig nem ízlik, az tetszés szerinti sorrendben ismételheti a „színes fokozatokat”. Úgy dönthet, hogy egy bizonyos időre a figyelmét egy bizonyos fokozat aspektusainak szenteli. Az, hogy ismét a piros fokozaton kezdjük csak azt biztosítja, hogy a sorrendben az összes aspektus mélyülni fog.

Tovább a piros fokozatra.